Hogyan kerüljük el az aszálykárt a kiskertben?
A szélsőségesen forró nyarak az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak. Eljött az az időszak, amikor nem azon aggódunk, hogy elég meleg van-e ahhoz, hogy rendesen beérjen a termés, hanem azon, hogy a gyilkos meleg idő előtt elpusztítja a növényeinket. El kell, hogy felejtsük a konvencionális technológiákat, hiszen az aszálykár mérséklése lesz az elsődleges célunk. Az elődeinktől örökölt tudás fontos ugyan, de új megoldások után kell néznünk, ha lépést akarunk tartani a változó éghajlattal. Már most, tavasszal van lehetőségünk arra, hogy megfogjuk a talajban lévő vizet, és tároljuk az aszályos időkben!
Mi az az aszály?
Az aszály definíciója kissé szerteágazó, de egyszerűen fogalmazva a következőről van szó: Az aszály olyan időszakot jelent, amikor jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Nos, valóban, nagyvonalakban erről van szó. Kiegészítenénk azzal, hogy az aszálynak több típusa van, melyek természetesen nem függetlenek egymástól. Ilyen a légköri aszály, meteorológiai aszály, hidrológiai aszály, mezőgazdasági aszály és a társadalmi-gazdasági aszály, mely már nagyobb régiók élelmiszerellátását veszélyezteti.
A nagy meleg hatására elpárolog a nedvesség a talajból. A talaj jó esetben háromfázisú, ami azt jelenti, hogy a talajszemcsék mellett a pórusokban a víz-levegő aránya 70-30%. Amennyiben a növények számára mobilizálható víz elpárolog (vagy a növények elpárologtatják), akkor már csak a holtvíz marad a talajban, mely a növények számára már nem felvehető. Ennek az állapotnak a kezdetét jelöli a hervadás. Korai stádiumban még visszafordítható a folyamat, de előrehaladott állapotban már hiába jut nedvességhez a növény, nem fogja tudni felvenni.
Milyen módszerekkel védekezhetünk az aszály ellen?
Talajtakarás
A talajtakarás az egyik legfontosabb módja a talajvíztartalom megőrzésének. A talajtakarással csökkentjük a párolgást, így a növény több vízhez jut a talajból. A talajtakarás lehet szalma, forgács, kaszálék, faapríték, de jobb híján kartonnal is megoldható. Előnye még, hogy gátolja a gyomosodást, így két legyet üthetünk egy csapásra. Fontos, hogy legalább 10 cm vastag legyen a takaróréteg, mert így lesz csak szembetűnő hatása. A régimódi hozzáállással, miszerint kapáljunk és tartsuk gyommentesen a földet, csak bolygatjuk a talajt, folymatosan szárítjuk és roncsoljuk a szerkezetét.
Komposztálás
A komposzt, vagy szervestrágya használata elengedhetetlen! A veteményesnek arra van szüksége, hogy a vegetációs idő alatt fokozatosan táródjanak fel a tápanyagok, és fokozatosan vegye fel a növény. A szervestrágya előnye, hogy magasabb a nitrogéntartalma, de pont emiatt, ha nem megfelelően volt kezelve, vagy sokat tettünk a növények alá, kárt is okozhat. A komposzt ellenben lassan, évek alatt tárja fel a tápanyagait, így a növénynek egy kiegyensúlyozott közeget biztosít. Kellően laza lesz tőle a talaj, ami a pórusok közötti levegő-víz egyensúlynak is nagyon kedvező. Amennyiben egyikre sincs lehetőséged, akkor ajánlott valamilyen mikrobiális talajkondicionáló készítményt használni, ami segíti a növény stressztűrését, és javítja a talajszerkezetet. A VízŐr nevű készítmény higroszkópos tulajdonsággal rendelkezik, baktériumokat és gombákat tartalmaz, melyek hónapokon át akár 30%-al csökkentik a vízigényt!
Csepegtető öntözés
Az öntözőrendszer nem egy mai találmány, csak egy időre elfelejtettük. A csepegtető öntözés alacsony költségvetésű megoldás, amivel folyamatosan és kiegyensúlyozottan tarthatjuk nedvesen a talajt. Elkerüljük a túlöntözést és a kiszáradást is. Biztonságos termelést tesz lehetővé, mert akár távollétünkben is ellátja veteményesünket a kellő vízmennyiséggel.
Permakultúra
Felejtsük el a monokultúrás termesztést, az ideje lassan lejár. A permakultúra alapelve, hogy a természetben lejátszódó folyamatokat veszi alapul, és a kertben is egy működő ökoszisztémát alkot. Természetesen nem csak a veteményesre igaz ez, hanem az ember környezetének egy olyan rendszerét állítja fel, ahol mindennek megvan a maga feladata. Például, ha veteményesed van, kora tavasszal szerezz be néhány csirkét, és engedd, hogy a korai gyomokat lecsipkedjék. Nekik jó, mert zöld és vitamindús, neked jó, mert a tavasszal kelő, és magot hozó gyomokat kiírtják. Vagy ültess olyan kombinációban növényeket, hogy azok "megvédjék" egymást. Napraforgót a sorok közé, hogy árnyékoljon, vagy fokhagymát minden sorközbe, hogy távoltartsa a csigákat. Ez egy olyan teljes szemléletváltást igényel, amelyet nem egyszerű megvalósítani, de ha beleveted magad, akkor egy tökéletes rendszert tudsz kialakítani a kertedben.
A természet csodája az az összhang, ami fajok és környezetük között kialakult. Ideje lenne már, hogy ennek mi is részesei legyünk.
Ha szeretnél segítséget kérni, keresd a Vegyszermentes Kert csapatát, segítünk megtervezni és létrehozni egy valódi, nagybetűs Kertet!
