Komposzt-kisokos

Nagyon sokszor találkozunk a komposzt kifejezésével. Az interneten a kertészkedők körében sokszor vérre menő kommentháborúk dúlnak a komposztálás helyes folyamatásról, tanácsok ezrei cserélnek gazdát. Az önkormányzatok egyre több helyen osztanak komposztáló ládákat, és prospektusokban osztják meg a lakossággal a komposztálás fontosságát. Mi a helyes? Hogyan komposztáljunk jól? Mi kerüljön bele, és mi nem? Ebben a szerteágazó témában próbálunk egy kis rendet tenni, és iránymutatást adni azoknak, akik elkötelezettek a komposztálás mellett.

Mi a komposzt?

A komposzt tulajdonképpen a biomasszából, azaz minden növényi, vagy állati eredetű szerves anyagból keletkezett magas humusztartalmú, földszerű anyag, amely trágyaként szolgál a növények számára. A jó komposzt sötét színű, morzsás, nem tömörödött, szagtalan, táptalaj, amelyben már nem ismerhetők fel nagyobb növényi részek. A komposztálódás folyamán a szerves anyagokat lebontó szervezetek ( gombák és baktériumok) bontják le, így a növények számára felvehető tápanyagokat tartalmazó humusztartalmú anyag keletkezik.

A komposztálódás folyamata

A komposztálódás a természetben önmagától végbemegy, de sokkal lassabb idő alatt, mint ha ember által lenne irányítva. Az erdőben kidőlt fa, az elhullott állat évtizedek alatt eggyé válik az anyafölddel, de nyilván a hobbikertész kicsit hamarabb szeretne a saját kertjében termett paprikából egy jó lecsót főzni. A komposztálódás főbb lépései az alábbiak:

Bevezető szakasz

Lebomlási szakasz

Átalakulási szakasz

Érési szakasz

Az első szakaszban felszaporodnak azok a mikroorganizmusok, amelyek nagy segítségünkre lesznek a lebontás folyamán. A nyesedék térfogata elkezd csökkenni, és a belső hőmérséklete 40°C-ra nő. A fehérjék és szénhidrátok bomlása is ebben a szakaszban kezdődik el.

A lebomlási szakaszban folyamatosan nő a hőmérséklet, ami akár a 80°C-ot is elérheti.(Ez persze a kiskerti komposztálókban nem szokott ilyen magas lenni) Ekkor az előző szakasz lebontó szervezetei elpusztulnak, helyüket más, hőtűrő fajok veszik át, és a nehezebben bomló anyagok ( cellulóz, lignin) lebontása is elkezdődik.

Az átalakulási szakaszban a hőmérséklet visszaesik 45°C-ra, és lassan elkezdődik az érési szakasz. Az érési szakaszban a komposzt maghőmérséklete folyamatosan csökken, melynek köszönhetően megjelennek benne a talajlakó állatok, melyek a komposzt minőségét javítják.

Mit tegyünk és mit NE a komposztálóba?

Tulajdonképpen bármilyen háztartási, szerves anyagot, vagy kerti zöldhulladékot tehetünk bele. A tévhittel ellentétben nyugodtan beletehetjük a diófa levelét is, mert előnyös hatással van a komposztra. Juglont tartalmaz, mely csírázásgátló hatású, így elősegíti a komposzt gyommentesen maradását. Kiskerti komposztálás esetén ne tegyünk bele húst vagy csontot, mert ezek elősegítik a káros rágcsálók terjedését. Beteg, fertőzött növényi részeket sem szabad, mert könnyen átelelnek a kórokozók, és további fertőzési gócokat jelenthetnek. A gallyakat darálva érdemes komposztálni, mert egyben sokkal több a lebomlási idejük, így a tavaszi szezonra nem lesz használható a komposztunk. Déli gyümölcsök héját sem érdemes belehelyezni, mert gombaölővel és egyéb rothadást akadályozó anyagokkal vannak kezelve, ami gátolja a természetes komposztálódás folyamatát.

Fontos a komposztálóládába került anyagok szárazanyag és nedvességtartalmának aránya.

A kerti komposztálókban nem szükséges forgatni a komposztot. A lényeg, hogy ne hagyjuk kiszáradni, érdemes rendszeresen nedvesíteni. Amikor az alján morzsás, fekete anyag keletkezett, a komposzt kész!

Teríthetjük a veteményesbe, vagy dísznövények alá.