Az almafa metszése

Az almafa metszése

Az almafa az egyik leggyakoribb gyümölcsfa a házikertekben. Kezdőknek is bátran ajánljuk, hiszen néhány egyszerű szabály betartásával Neked is bőven termő egészséges almafád lehet. Lássuk hát a részleteket!

Az almafa metszésének főbb szempontjai

A gyümölcsfák metszése nem csupán esztétikai szempontból fontos. A helyes fitotechnikai műveletek az első lépést jelentik a vegyszermentes növénytermesztés felé. Alapkérdés, hogy az elsőéves sudárból 4-5 év múlva termőre fordult, és megfelelő termőfelülettel rendelkező fa legyen. Miután ez megtörtént, a rendszeres metszéssel fenntarthatjuk a termőegyensúlyt és a kiváló gyümölcsminőséget. Nem utolsó sorban a kártevők és kórokozók elleni küzdelemben is kiemelt szerepe van a metszésnek, hiszen a beteg növényi részek eltávolításával gátoljuk ezeknek a szaporodását. A korona szellőssé tételével javítjuk a beporzás minőségét, és csökkenthetjük a gombás megbetegedések arányát. Az alábbi képeken egyszerűen megmutatjuk, hogy hogyan kell metszeni az almafát termőre fordulásig.

Nagyon fontos tudnivaló, hogy az almafánál a korona külső részein növő, fiatalabb hajtások sokkal termékenyebbek az idősebb ágaknál, így az almafa metszésekor ügyelni kell arra, hogy a törzshöz közelebb eső részeken csekélyebb termés várható. Az első néhány évben kiemelt szempont a korona alakítása, mely később nagyban meghatározza a terméshozamot és a kezelhetőséget!

Összegezzük a legfontosabb metszési szabályokat!

 - A sudárral versengő vesszőket, vagy később a vázágakat túlnövő ágakat távolítsuk el, vagy metszük vissza.

 - A korona belseje felé növekvő ágakat mindig vágjuk le, hogy szellős, és megfelelően átvilágított legyen a korona!

 - A virágképző rövidhajtásokat hagyjuk meg!

 - Lehetőleg ne hagyjunk csapot a vágáskor, csak annyit, hogy a sebet körbe tudja nőni az osztódószövet! ( nagy csonkból újabb hajtások nőhetnek, vagy nem megfelelő sebzáródás esetén berohad, és fertőzések melegágya lehet!)

 - Aranyszabály, hogy a vázágak körülbelül 45°-os szöget zárjanak be a vezérággal. A vezérág legyen mindig magasabb, mint az oldalsó vázágak. A tankönyvi előírás szerint a vezérág csúcsa, és a két legmagasabb oldalsó vázág csúcsa egyenlő szárű háromszöget alkosson!

 - Idősebb, már termő fa esetén fontos, hogy távolítsuk el az előző évi gyümölcsmúmiákat, melyek a következő évi termést veszélyeztethetik!

Az almafa ritkító metszése idősebb korban

A ritkító metszést mindig tavasszal végezzük, olyan fáknál, melyeknél a koronaalakítás már megtörtént. Az almafa kimondottan hajlamos a sűrűsödésre, így minden évben ritkítani kell a koronát. Az ágak további növekedését figyelembe véve ritkítsunk a a sűrűn nőtt, kusza ágak között. Ügyeljünk arra, hogy a termőrészek egyenletesen helyezkedjenek el, ne borítsuk fel a fa egyensúlyát! Az ágvégeken hajlamos az alma kusza "varjúfészeknek" nevezett hajtásokat növeszteni, melyeket metszünk le, és csak a legerősebbeket hagyjuk meg! Az idősebb fák sokszor hoznak sarjhajtásokat a tövüknél, melyeket vágjunk le minden évben, hiszen felesleges energiát pazarol a fa ezeknek a növesztésére. Az idősebb almafák metszésekor ügyeljünk arra, hogy ne vágjuk ki az összes vízhajtást, hiszen azok fognak majd termőre fordulni az idős ágak helyett.

Az almafáknál fontos ismerni a termőrészt. Egy vesszőből először az ú.n. dárda nő ki, melyek következő évre termőkalácsokká fejlődnek. Ebből hajt ki a termőnyárs. 

Az almatermésűeknél érdemes megismerkedni a termőrésszel. Egy termőrészekkel nem rendelkező vesszőből először a dárdák nőnek ki, melyek maximum 5 cm nagyságú fás hajtások, jól fejlett rüggyel. A dárdák az alma érése közben megvastagodnak, és termőkalácsok lesznek belőlük, melyekből újabb dárdák, termőnyársak, és vesszők hajtanak ki. A termőnyárs maximum 20 cm hosszú, fás hajtás. A termőnyárs és a vesszők végén is vegyes rügy, oldalán jól fejlett hajtásrügyek találhatók.

Az almafa esetében az oldalrügyeknél gyakoriak a vegyesrügyek, az 50 cm-nél nagyobb vesszőkön ritkább. Azért nem szabad azonnal minden vízhajtást eltávolítani, mert azoknak az oldalrügyeiből képződnek a termőrészek.

A metszésnél mire kell ügyelni?

Nem csupán az a kérdés, hogy mit vágunk le. Mindig tiszta, fertőtlenített eszközzel dolgozzunk, mert könnyen megbetegíthetjük a fát! Minden egyes fa metszése előtt le kell tisztítani a metszőollót/fűrészt. A sebkezelés a kulcsa a tökéletes metszésnek. Fasebkezelő géllel le kell kenni a vágásfelületeket, melyek sajnos utat nyitnak a kórokozóknak. A sebkezelő anyagok gombaölőket tartamaznak, valamint vízzáró, ám lélegző réteget képeznek a sebfelületen. Későbbi termőkorban sebgyógyulás szempontjából a korona belső és alsó részein lévő sebek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, míg a fiatalabb ágakon gyorsabb a gyógyulás. A fényhiányos lombozat és a különösen nagy termésű évek is gátolják a sebgyógyulást.

Metszéssel egyidőben végzendő feladatok

A metszés után két fontos mozzanat van még hátra. Az egyik a kéregkaparás, mellyel a kéreg repedéseiben áttelelő kártevők számát ritkíthatjuk. Ügyelve arra, hogy ne sértsük fel a kéreg szövetét, egy erős sörtéjő kefével (pl:gyökérkefe) dörzsöljük át erősen a törzs felszínét. A levakart darabokat szedjük össze, és lehetőség szerint égessük el, vagy zacskóba téve kerüljön a kukába. KOMPOSZTÁLÓBA TILOS TENNI!

Mindezek után egy alapos tavaszi lemosó permetezés szükséges, mely lezárja a kisebb sérüléseket, és az áttelelő kártevőket, kórokozókat is ritkítja. Az egész éves növényvédelmi munkának a tavaszi lemosó permetezés az alapja.  

Reméljük, minden lelkes kerttulajdonosnak sikerült egy kis iránymutatást adni az almafa metszésével kapcsolatban. Ha kérdésed lenne, keresss meg minket!