A csodás kékvirágú len már évezredek óta áll az emberiség szolgálatában. Termesztése visszanyúlik az ókorba, számtalan legenda, hidelem kapcsolódik eme lágyan sejtelmesen kék virághoz.
Az évelő len ha megszereti a helyét, akkor sok-sok éven át lesz a kertnek az éke. Magyarországon még nem ennyira elterjedt, de Európában már egyre több kertben látható. Nagyon strapabíró, a legnagyobb hőség és szárazság sem állítja meg a folytonos virágzásban.
Az évelő len sejtelmesen kék virágai kora reggel nyílnak, és estére már le is hullanak. Az évelő len virágzása folyamatos május végétől egész nyáron át.
Magassága: 30-80 cm
Az átültetést nem tűri jól, így ajánlott a helyre vetés. Első időszakban vízigényes.
FONTOS: AZ ÉVELŐ LEN CSÍRÁZÁSÁHOZ FÉNY KELL, EZÉRT JELLEMZŐ A SZÁNTOTT, BOLYGATOTT TERÜLETEKEN A MEGJELENÉSE. VETÉS ESETÉN CSAK FINOMAN EL KELL GEREBLYÉZNI A TERÜLETET, MAJD AZ ELSZÓRT MAGOKAT IS CSAK ÓVATOSAN SZABAD A FÖLDBE DOLGOZNI.
Első évben még csak gyéren fog virágozni, de ahogy gyökerei megtalálják a maguk helyét, a rá következő években ontani fogja a virágokat.
Az évelő lent többféleképpen is vethetjük a kertbe.
Lehet nyugodtan ágyásba, vagy virágszigetként a gyep közepére. Így egy üde vadvirágos színfoltot kapunk, amely tömegével fogja vonzani a beporzókat, ezzel is segítve a természetes biodiverzitás fenntartását.
A másik lehetőség, ha fűmaggal együtt vetjük, így egy saját vadvirágos rétet alakíthatunk ki otthon.
Kedveli a laza, homokos talajt, de egyébként a talaj minőségére nem túl igényes. Eltűri a félárnyékot is, csak kevesebb virágot hoz.
Az évelő len már májustól bonthatja szirmait, egészen nyár végéig.
Az évelő len nem csupán dísze a vadvirágos kertnek, hanem komoly feladata is van. A beporzók csalogatása és táplálása fontos feladat, melyet az évelő len komolyan vesz!
Az évelő len erős rostos szárából régebben kötelet készítettek, ruhát szőttek, magját pedig fogyasztották és a mai napig is fogyasztják.
